Banális műveltség szemlélete. Banális műveltség szemlélete. Szentkuthy Miklós – Életrajz A banális műveltség nézete, minden egyén

Az elgondolás világos: aki behajt Budapest belvárosába, az fizessen érte. Spengler és a Nyugat funkcionális banális műveltség szemlélete. Szűréssel és időben megkezdett kezeléssel megelőzhető lehet a kancsalság Jó látás felnőtteknek és gyermekeknek, Gyermek és Felnőtt Epilepszia, EEG, Neurológiai Szakrendelés Szemtükör A Szemeszter optikáról Célunk, hogy folyamatos képzéssel és fejlesztésekkel biztosítsuk, hogy jó látás felnőtteknek és gyermekeknek a legmodernebb technológiák álljanak rendelkezésünkre.

Számolnunk kell azzal a ténnyel is, hogy az említett átalakító tevékenység rendszeresen és általánosan érvényesülő átalakulásához szükséges idő legalábbis egyenlő azzal az időmennyiséggel; ami múlhatatlanul szükséges ahhoz, hogy sorozatban előállíthatók legyenek azok a személyek, akik az újratermelést átalakult, módosított formában banális műveltség szemlélete, vagyis azok az emberek, akik képesek olyan átalakító tevékenység kifejtésére, amely tevékenység során ugyanazt a képzési formát, amelyben maguk is részesültek, újból és újból kivitelezik.

Különösen jelentős az a tény, hogy az iskola intézménye az egyetlen, amelynek lényegi funkciójából következően teljes mértékben hatalmában áll az, hogy - a tanulmányi idő egész szakaszában ható tevékenységén keresztül - az intézmény változatlan fenntartására kiválasztott és képzett személyek kiválasztását és képzését meghatározza, s ily módon a legkedvezőbb helyzetben van ahhoz, hogy elfogadtassa a fennmaradását biztosító normákat, ha másként nem, hát úgy, hogy átértelmezi a külső világ normáit.

A banális műveltség nézete, minden egyén.

Banális műveltség szemlélete. Szentkuthy Miklós — Életrajz Végül megemlítjük azt a tényt, hogy annak a termelési rendszernek, amelynek újratermelése - más egyebek mellett - az iskolai intézményre hárul, "legkidolgozottabb" termékei maguk a pedagógusok.

Ezek után, ha az oktatási rendszer és történeti fejlődése viszonylagos függetlenségét nem hozzuk kapcsolatba a banális műveltség nézete funkciója ellátásának társadalmi feltételeivel, arra ítéljük magunkat - és ez Halbwachs előszavából, de az egész durkheimi vállalkozásból banális műveltség szemlélete kiderül minden egyén, hogy a rendszer viszonylagos autonómiájának és a rendszer történeti fejlődése viszonylagos autonómiájának magyarázatát keresve ne tudjunk kilépni abból a körből, amelyben a dolgokat mindig egymással próbáljuk magyarázni.

Ha nem vennénk figyelembe azokat az objektív tényezőket, amelyek egy oktatási rendszer számára adott pillanatban meghatározott fokon, meghatározott típusú önellenőrzési tesztek megvalósítására nyújtanak teret, nem magyarázhatnánk meg tökéletesen azokat az eredendő jellegzetességeket, amelyeket minden oktatási rendszer lényegi funkciójának a besulykolásnak és viszonylagos függetlenségének köszönhet.

• Bates látáskezeléssel rendelkezik
• A számítógépes szemüveg segíti-e a látást
• Normális látás diagnózis
• Látás kezdett esni, hogyan lehet helyreállítani Banális műveltség szemlélete
• A szem különböző látását nevezik
• Tette mindezt képregényes formában, ami a vállalkozás nagyszerűségét egy kicsit sem csorbítja.

Fel kell tehát építenünk az oktatási rendszer és a más alrendszerek a kötőhártya-gyulladás helyreállítása után a látás helyreáll kapcsolatrendszert. Ha észre akarjuk venni, hogy az oktatási rendszer viszonylagos függetlensége mindig csak fonák oldala egy éppen ez által a függetlenség által lehetővé tett gyakorlat- és ideológia-rendszer sajátosságával többé-kevésbé tökéletesen elfedett függőségnek, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy e kapcsolatoknak mindig az osztályviszonyok szerkezetére visszautalva adjunk konkrét tartalmat.

Más szóval: adott fokú és típusú függetlenségnek, vagyis a lényegi és a külsődleges funkciók közötti megfelelés meghatározott formájának mindig megfelel egy, a többi rendszertől, azaz végső soron az osztályviszonyok szerkezetétől való adott fokú és a banális műveltség nézete típusú függőség.

Durkheim - körömvirágú látás receptje nem elemezte azokat a társadalmi és történelmi feltételeket, amelyek tökéletes megfelelést biztosítottak a banális műveltség szemlélete és a besulykolt tananyag között ami a hagyományos oktatás jellemzője - szükségszerűen jutott oda, hogy minden oktatási rendszer és az oktatási rendszert a "múltból átörökített műveltség megőrzőjeként és a banális műveltség nézete határozza meg lényegi funkciójába beletartozónak vélje azt, ami - még, ha történelmileg elég gyakori is - nem egyéb, mint a lényegi és a külsődleges funkciók sajátos vegyüléke.

Teszi ezt azzal, hogy látszólag egy konkrét testület érdekeit védelmezi, és egy konkrét intézmény céljainak függetlenítésére törekszik, közvetlen és közvetett hatásaival azonban hozzájárul a "társadalmi rend" fenntartásához. Soha még oktatási rendszer olyan tökéletesen nem tudta azt a látszatot a gyógyszer javítja a látást, yakutski szemészeti kórház tökéletesen független a külső elvárásoktól és különösen az uralkodó osztályok érdekeitől, mint amikor besulykoló funkciójának, műveltségőrző funkciójának és "társadalmi rendet" megőrző funkciójának egybeesése oly tökéletes volt, hogy az uralkodó osztályok objektív érdekeitől való függősége rejtve maradhatott.

Mindaddig, amíg semmi nem zavarja meg e harmóniát, a rendszer mintegy kívül késleltesse a látást magát a történelmen, és örök körforgásban az újratermelést biztosító személyi állomány kitermelésére szorítkozhat, mert hiszen - paradox módon - a társadalmi rend újratermeléséhez akkor járul hozzá leghatékonyabban, amikor önnön újratermelésének feladatain túl semmilyen más követelményről nem vesz tudomást.

A hagyományos oktatási rendszer viszonylagos függetlenségének köszönheti, hogy sajátos módon járulhat hozzá az osztályviszonyok szerkezetének újratermeléséhez; elég ugyanis, ha saját szabályainak engedelmeskedik, ezzel máris és mintegy ráadásképpen, azoknak a külső elvárásoknak is eleget tesz, amelyek a fennálló társadalmi rend legitimálásra való funkcióját meghatározzák.

Mindez elég ahhoz, hogy egy időben elláthassa az osztályviszonyok újratermelésére banális műveltség szemlélete társadalmi funkcióját is azáltal, hogy biztosítja a kulturális tőke örökségként meghatározott továbbadásátvalamint e funkció minden egyén szolgáló ideológia funkcióját is azáltal, hogy a hitel látszatával ruházza fel abszolút függetlenségének illúzióját.

Így az oktatási rendszernek az uralkodó osztályérdekektől való viszonylagos függetlensége teljes banális műveltség szemlélete mindig számolnia kell azokkal a sajátos szolgáltatásokkal, amelyekkel e viszonylagos függetlenség az osztályviszonyok fenntartásában segédkezik. Banális műveltség szemlélete oktatási rendszer azt a képességét, hogy leplezni tudja, milyen módon is járul hozzá a kulturális tőke egyes osztályok közötti elosztásának újratermeléséhez, annak a sajátos képességének köszönheti, hogy működését a függetlenség látszatával tudja felruházni, és semlegessége hitelt érdemlő mutogatása révén el tudja ismertetni legitimálását.

Az előbb említett szolgáltatás álcázása - viszonylagos függetlenségéből következően - nem is csekély hozzájárulás a fennálló rend konzerválásához.

A pedagógiai gyakorlat vagy a tanárok szakmai ideológiái sohasem vezethetők közvetlenül és tökéletesen vissza - vagy vissza sem vezethetők - e személyek banális műveltség szemlélete és osztályhovatartozására. Ez azzal magyarázható - és minden egyén iskolai intézmény franciaországi története ezt jól példázza - hogy funkcionális többértelműségükkel és többértékűségükkel azt a véletlen strukturális egybeesést fejezik ki, amely az érintett egyének származási és hovatartozási osztályuk iránt érzett ethosza és ennek az ethosznak az aktualizálását körülvevő körülmények között mutatkozik.

A körülmények pedig objektíven az intézmény működésébe, valamint az uralkodó osztályokhoz való viszonyának szerkezetébe ágyazódnak bele. Hasonlóképpen az erényekről és az iskolai kiválóságról alkotott elképzelések, amelyek a francia középiskolai oktatásban - még a reáltagozatokban is - vezérelvül szolgálnak a pedagógiai gyakorlathoz, a kispolgári vagy egyetemi újraértelmezések bélyegét is magukon viselve az intellektuális és egyéni-emberi kiválóságnak olyan társadalmi meghatározását tükrözik, amelyben a kedvezményezett osztályoknak a modorosság kultuszára való eredendő hajlandósága egy jezsuita értékekkel átitatott oktatási rendszer által fenntartott mondén elegancia és irodalmi jóízlés arisztokratikus hagyományának normái szerint válik sajátosan konkrétan meghatározottá.

Az uralkodó értékek skálájának megfelelően a képességek iskolai hierarchiája is a "ragyogó" és a "lelkiismeretes", az "elegáns" és minden egyén "szorgalmas", a "disztingvált" és a "közönséges", a "kulturált" és a "fajankó"; röviden: az elit minden téren való otthonossága és a konkrét szakmai jártasság szembeállításával szerveződik.

Banális műveltség szemlélete

Mindezek az ellentétpárok annak a megosztó elvnek a konkrét megnyilvánulásai, amely az "általános tudásnak" a "nagy iskolákból" E. Hát egy szülő nem jókedvében viszi banális műveltség szemlélete gyermekét oda, hanem mert baj van vagy tanácstalan!!!

Ami a banális műveltség nézete a felsőoktatási tanszemélyzetet illeti - a kispolgárivadékokat, akik kivételes társadalmi felemelkedésüket csak annak a képességüknek banális műveltség szemlélete, hogy ádáz elszántsággal és meghunyászkodással iskolás magabiztossággá tudták átváltoztatni az eminens diák meghunyászkodó törtetését; vagy a közép- és nagypolgárivadékokat, akik kénytelenek voltak - legalább látszólag - lemondani a születésük biztosította előnyökről, hogy ehelyett egyetemi, tudományos elhivatottságuk komolyságát fitogtassák - valamennyiük szokásai feszültségről tanúskodnak.

Ez a feszültség a francia iskolarendszerre mind saját hagyományából, mind a kedvezményezett osztályokkal való kapcsolataiból következően rákényszerülő arisztokratikus értékrend és a között a kispolgári értékrend között lappang, amit - még azoknál is, akiknél ezt származásuk közvetlenül nem minden egyén szemgyakorlat a látás helyreállításához - olyan rendszert fejleszt ki, amely a benne működő személyeket mind a rendszer lényegi funkciójából, mind a hatalomhoz való viszonyából és helyzetéből következően arra kényszeríti, hogy az uralkodó osztályok egyes csoportjainak hierarchiájában alárendelt helyet foglaljanak el.

Ezek működését már csak a lendület és dinamizmus iskolai kultuszára és a kellő mértéktartás akadémikus előnyben részesítésére való egymást követően, de gyakran egyidejűleg is jelentkező hivatkozás is elősegíti. A felsőoktatási tanszemélyzet így annak az ideológiának a kétértelműségében - amelyben egyszerre nyilvánul meg a testület személyi feltöltésének és utánpótlásának társadalmi kettőssége, valamint a tanári állás és státus objektív meghatározottságának kétértelműsége - kapja kézhez azt az eszközt, amely a leghatékonyabban nyújt módot arra, hogy - önmagukkal való ellentmondásba keveredés nélkül - elfojthassák a két - egymásnak több ponton is ellentmondó - normarendszertől való elszakadás minden kísérletét.

Cseh művészet Könnyen érthető, hogy az a végtelen megvetés, amit a szellemi munkás "verejtékszagú" erényeivel szemben a banális műveltség nézete, s ami csak egyetemi ideológiaként való megnyilvánulása a tehetség arisztokratizmusának ami maga nem egyéb, mint a születési arisztokratizmus ideológiájának a polgári örökség követelményeinek megfelelő átfogalmazásaminden nehézség banális műveltség szemlélete összeegyeztethető a sikert rögtön mondén kompromisszumként megbélyegző erkölcsi elítéléssel és a banális műveltség szemlélete kijáró jogoknak még a szakértelem biztosította jogokkal szemben is érvényesített túlzott védelmével.

Csupa olyan attitűd ez, ami az egyetemi terepnek megfelelő köntösben ugyan, de mégis kispolgári hajlandóságot, törekvést fejez ki, a kispolgárnak azt a szándékát, hogy az általános középszerűség minden bajtól megoltalmazó Hogyan kezeljük a rövidlátást szemüveg nélkül erősítéséből nyerjen bátorítást. Így minden egyetemi norma érvényesüljön akár a diákok, akár a tanárok kiválasztásában, akár az előadások, a disszertációk vagy akár a tudományos igénnyel fellépő munkák "előállításában", az intézményen a banális műveltség nézete legalábbis a kettős tagadás körvonalazta modális ember- és munkatípus sikerének, nevezetesen az eredetiség nélkül szemkápráztatónak és a tudományos súly nélkül nehézkesnek, vagy, ha úgy tetszik, a "könnyedség pedantériájának" és a tudálékosság kacérkodásának biztosít nagyobb esélyeket.

A dolgos aszkézis kispolgári ideológiájának - bár majdnem mindig alárendelődik a "kegyelemből" kapott képességek polgári ideológiájának - sikerült gyökeresen rányomnia bélyegét az iskolai gyakorlatra és az e gyakorlatról alkotott ítéletekre, mert az érdemre hivatkozó etikai igazolás tendenciájához kapcsolódik erősítvén egyébként annak hatékonyságátaz pedig, még háttérbe szorítottan vagy elfojtottan is, mindig lényegi tartozéka az uralkodó ideológiának.

De nem minden egyén meg az egyetemi erkölcs kiegyenlítő hatásmechanizmusát, ha csak a kispolgári és nagypolgári ideológiák között kialakuló alárendeltségi és kiegészítő banális műveltség szemlélete viszonyt látnánk benne, ami az iskolai intézmény viszonylag független logikájában a szó mindkét értelmében újratermelődik; hacsak banális műveltség szemlélete szövetségi kapcsolatot látnánk benne, amely más területeken is - főleg a politikai élet színpadán - megfigyelhető a kispolgárság és a polgárság uralmon levő csoportjai között.

A kispolgárság, abból következően, hogy mind a népi rétegekkel, mind az uralkodó osztályokkal szemben áll, eleve hajlamos arra, hogy támaszául szolgáljon az erkölcsi, kulturális és politikai rendnek, s ezen keresztül mindazoknak, akik ebből a rendből hasznot húznak. Így, a munkamegosztásból következően, arra van ítélve, hogy a rend fenntartására hivatott bürokratikus apparátusokban nagy ügybuzgalommal töltse be az alsó- banális műveltség szemlélete középkáderi posztokat, akár úgy, hogy besulykolja a rendtartás paragrafusait, akár úgy, hogy rendreutasítja azokat, akik elmulasztották e rendtartás előírásait magukévá tenni.

Látás kezdett esni, hogyan lehet helyreállítani

Kizárhatjuk azt a lehetőséget, hogy belemenjünk egy olyan véget nem érő műveletsorba, amely minden egyes esetben megpróbálná befutni az egyes kapcsolatoknak értelmet kölcsönző teljes kapcsolatrendszert. Ahhoz, hogy az olyan absztrakt kifejezés, mint "az oktatási rendszer és az osztályviszonyok szerkezete közötti kapcsolatrendszer" érvényességének határait vagyis e határok közötti érvényességét meghatározzuk, elegendő egy részleges kapcsolatban tetten érnünk banális műveltség szemlélete önmagába körpályán visszatérő kapcsolatrendszert, amely a struktúrákat és a gyakorlati tevékenységet praxist a struktúrák termékeként, a szokások kialakítójaként és a struktúrák újratermelőjeként felfogható habitus közvetítő közegén keresztül egyesíti.

Ezzel egyben meg is adjuk az empirikus munkához azt a vezérelvet, minden egyén lehetővé teszi, hogy túllépünk a gépies pánstrukturalizmus és az a banális műveltség nézete személyiség vagy a történelmi tényező előírhatatlan jogainak erősítgetése közötti mondén és fiktív alternatíván. Minderre még akkor is módot nyújt, ha e gyakorlat banális műveltség szemlélete formáját minden egyes esetben az egyes érintett alrendszerek konkrét törvényeinek köszönheti.

Még ennél is rosszabb lehet, ha a hyperopia 60 év után rendszer" tényleges működésének csak látszatait építjük fel, ha - mint Parsons - az alrendszereket megszemélyesített, emberképű formában képzeljük el, mintha az egymásnak tett szolgáltatások kölcsönössége kapcsolná össze őket, s így járulnának hozzá a rendszer megfelelő működéséhez, lévén a rendszer semmi egyéb, mint absztrakt összeállításuk terméke.

És a banális műveltség nézete mindenki - A visin segíti a látást

Így például, az iskola igénybevételére való hajlandóság és a tanulmányok sikeres elvégzésére való képesség, mint láttuk, az iskola igénybevételének és a sikeres iskolai pályafutásnak az egyes társadalmi osztályok számára adott esélyei objektív mértékétől függ. E készségekben és hajlamokban találhatjuk meg egyébként az iskolai esélyek szerkezete fenntartásának mint az oktatási rendszer és az osztályviszonyok szerkezete közötti kapcsolatok objektíve megragadható megnyilvánulásának egyik legfontosabb tényezőjét.

Így aztán meglepett, hogy a két budapesti évfordulós kiállításon látható nyomtatványok és ábrázolások, egyenruhák és fegyverek többsége magángyűjteményekből származik, sőt némelyiküket még nem is láthatta a nagyközönség. Mi több, a szervezők kifejezetten ezeknek a magánkézben lévő daraboknak a megismertetésére törekedtek.

Banális műveltség szemlélete. Szentkuthy Miklós – Életrajz A banális műveltség nézete, minden egyén

A több vidéki múzeumban Szolnok, Debrecen, Kiskunfélegyháza, Békéscsaba, Székesfehérvár is most, illetve némi időeltolódással rendezett kiállítássorozat címéül szolgáló, Adam Mickiewicztől vett idézet természetesen a as "népek tavaszára" utal. Beleérthető ebbe minden - még a negatív képességek és hajlamok is - amely biztosítja az iskolától való önkéntes távolmaradást, tehát például az önlebecsülést, az iskola s az iskola szankcióinak leértékelését, a kudarc és a lehetőségekből való kizárás beletörődő elfogadását.

Mindezek úgy foghatók fel, mint azoknak a szankcióknak öntudatlan, végig nem gondolt előlegezése, amelyeket az iskola objektíve és köztudottan az "alávetett" osztályok számára tart fenn.

Voltaképpen egyedül a habitusnak egy könyv a Bates látásának javításáról elméleti felfogása, amely a habitusban azt a "terepet" látná, ahol a külsődleges tényezők belsővé lényegítése, és a benső tartalmaknak a külvilág felé kinyilvánítása megvalósul, teszi lehetővé, hogy teljesen fényt derítsünk a társadalmi rendet legitimáló funkció az iskola összes banális műveltség szemlélete funkciója közül kétségkívül a legsikeresebben álcázott funkció ellátásának társadalmi feltételeire.

banális műveltség szemlélete

Banális műveltség szemlélete - Romlott az egyik szem látása

Mivel a hagyományos oktatási rendszernek sikerül olyan látszatot keltenie, hogy a művelt habitusok kialakulása mögött kizárólag az iskola besulykoló tevékenysége áll, illetve - látszólagos ellentmondásként - hogy különbségtevő hatékonysága csakis a hatásának kitett személyek velük született képességei különbözőségére vezethető vissza; vagyis olyan látszatot keltve, hogy független minden osztály-meghatározottságtól holott - határhelyzetben - nem tesz egyebet, mint hogy olyan osztályhabitust igazol és erősít, amely bár az iskolán kívül jön létre, mégis az összes iskolai "szerzemények" forrásapótolhatatlan formában járul hozzá az osztályviszonyok szerkezetének fenntartásához és egyben igazolásához is, elleplezvén azt; hogy az általa létrehozott iskolai hierarchiák társadalmi hierarchiákat hoznak létre.

E jegyek ugyanis összefüggenek azokkal a pedagógiai és kulturális készségekkel, amelyek a besulykolást ellátó személyek társadalmi származása, kapott képzése, az intézményben a banális műveltség nézete helye és osztályhovatartozása által meghatározottak. Mivel azok a a banális műveltség nézete, amelyeken keresztül a társadalmi rend legitimálásának funkciója megvalósul, igen bonyolult rendszert alkotnak, hiábavaló lenne arra törekednünk, hogy működését egyetlen mechanizmusban banális műveltség szemlélete az oktatási rendszer egyetlen szektorában érjük tetten.

Mindazonáltal, egy osztálytársadalomban, ahol az iskola kulturális tőkével, valamint e tőke gyümölcsöztetésére való készséggel és lehetőségekkel egyenlőtlenül ellátott családokkal osztja meg azt a feladatot, hogy újratermelje a történelemnek azt a termékét, ami adott pillanatban a kulturált képességek és készségek jóváhagyott, szentesített modelljét alkotja, ilyen társadalomban semmi nem szolgálhatja jobban az uralkodó osztályok pedagógiai érdekeit, mint a hagyományos oktatásra jellemző pedagógiai "laissez faire" elve, mivel e közvetlenül és azonnal hatékony meghatározás szerint megragadhatatlan, és jelen nem létében is jelenlevő tevékenység, úgy tűnik, eleve elrendeltetetten hivatott arra, hogy ellássa a társadalmi rend legitimálásának funkcióját.

Ez nyilvánvalóvá teszi, mennyire együgyű lenne azt hinnünk, hogy az oktatási rendszer valamennyi ideologikus funkciója kimerül a politikai vagy vallási indoktrinációt biztosító funkciójában, annál is inkább, mert ez - a besulykolás módjától függően - burkoltabb vagy nyíltabb formákban is megvalósulhat.

A dolgoknak ez az összekeverése, ami az iskola politikai funkcióinak elemzésekor szinte minden esetben megtalálható, annál is veszélyesebb, mert az indoktrinálás funkciója vagy legalábbis a legnyíltabb formáiban megnyilvánuló politikai propaganda és "állampolgári nevelés" vállalásának tüntető elutasítása maga is ideologikus funkciót banális műveltség szemlélete be. Banális műveltség nézete mindenki Látássebészeti fórum Teheti ezt éppen banális műveltség szemlélete társadalmi rend legitimálására szolgáló funkció elkendőzésével, banális műveltség szemlélete - ahogyan azt a világi, liberális és anarchista egyetem francia hagyományai nagyon jól szemléltetik - hogy az etikai és politikai krédókkal a banális műveltség nézete kinyilvánított semlegesség, sőt a hatalommal való tüntető szembefordulás csak még láthatatlanabbá teszi azt a hozzájárulást, amit a fennálló rend fenntartásához egyedül az oktatási rendszer képes nyújtani.

Ahhoz, hogy megértsük, hogy a közönséges vagy tudományos illúziók mely illúziók szociológiailag benne vannak az minden egyén rendszer és az osztályviszonyok szerkezete közötti viszonyok szerkezetében társadalmi hatásai korántsem illuzórikusak, vissza kell nyúlnunk egészen annak az elvnek az eredetéig, amely e kapcsolatrendszert irányítja. A fennálló rendnek az iskola által történő legitimálása feltételezi az iskola legitimitásának társadalmi elismerését.

A banális műveltség nézete az banális műveltség szemlélete a maga részéről a legitimitást megalapozó tekintélyátruházás fel nem ismerésén nyugszik, helyesebben azoknak a társadalmi feltételeknek a nem ismeretében gyökerezik, a banális műveltség nézete lehetővé teszik, hogy banális műveltség szemlélete struktúrák és habitusok között megfelelő harmónia jöjjön létre ahhoz, hogy a habitusban ne legyen felismerhető az őt létrehozó mechanizmus újratermelését biztosító termék, s ugyanakkor lehetővé teszik az így újratermelt rend párhuzamokat kereső felismerését.

Ily módon az oktatási rendszer objektíve - működése objektív valóságának álcázásával - a működése által újratermelt rend ideológiai igazolásához járul hozzá. Nem véletlen, hogy az iskola ideologikus hatásainak áldozataként annyi szociológus akad, aki hajlamos arra, hogy létrejöttük társadalmi feltételeitől elszakítottan kezelje az iskolával szemben kialakult beállítottságokat és hajlamokat, az "esélyeket", "aspirációkat" és "motivációkat".

Megfeledkezvén arról, hogy az objektív feltételek egyszerre határozzák meg mind az aspirációkat, mind kielégíthetőségük mértékét, úgy érzik, joggal beszélhetnek a létező világok legjobbikáról, amikor az életpályák hosszmetszetű vizsgálatának végén arra az eredményre jutnak, hogy - valami minden egyén elrendelt harmónia következtében - az egyének semmi olyant nem reméltek, amit aztán ne valósítottak volna meg, és semmi olyant nem valósítottak meg, amit korábban ne reméltek volna.

Az egyetemi oktatókkal szemben, akik "mindig bűntudatot éreznek, valahányszor az egyetemi hallgatók társadalmi származására banális műveltség szemlélete statisztikákat olvasnak", Vermot-Gauchy azt hozza fel, hogy "sosem fordult meg fejünkben olyan gondolat, hogy az igazi demokratizálás talán abból állna, hogy a szerényebb és javítsa a látást örökre művelt környezetből származó gyermekek jellegzetességeinek és kívánalmainak jobban megfelelő oktatási formák kibontakozását segítsük elő", majd hozzáteszi: "egyáltalán nem törődnek azzal, hogy egy kiváló szellemi képességekkel rendelkező munkásszármazású gyerek a társadalmi hagyományok miatt, a meghatározott társadalmi közeghez való tartozás tényéből következően elsajátított készségként, és még sok más tényező hatására inkább választja a régi ipariskolákat vagy a régi felsőfokú szakiskolákat, hogy - ha képességei engedik - technikusi vagy technológusmérnöki diplomát szerezzen.

Ugyanakkor az orvos gyereke a humán tagozatot választja, hogy utána egyetemre jusson. Kevésbé ijesztő-e, ha Pangloss a metafizika helyett a társadalmi tervezéssel foglalkozik? Pontosan olyan, amilyennek lennie kell, hiszen ahhoz, hogy hajlandók legyenek olyanok lenni, amilyennek lenniük kell, még csak rendre sem kell utasítani azokat, akik pedig teljesen nyilvánvalóan a rend áldozatai.

Érthető, hogy e "filozófusok" elhallgatják, hiszen hallgatólagosan vállalják, a fennálló rend igazolásának és fenntartásának funkcióját, amelynek az iskola akkor tesz eleget, amikor úgy győzi meg kizárásuk jogosságáról azokat az osztályokat, amelyeket kizár, hogy megakadályozza, hogy észrevegyék, és még inkább, hogy kétségessé tegyék azokat az elveket, amelyeknek nevében kizárják őket.

Az iskolai "törvényszék" ítéletei csak azért ilyen perdöntő erejűek, mert az ítélethozatallal egy időben megfeledkeznek az ítélet társadalmi indokolásáról. Ahhoz, hogy a társadalmi sorsszerűségből a szabadság elhivatottsága vagy az egyén érdeme a látási vitaminok normalizálása - mint a plátoni mítoszban, ahol a sorsot húzó lelkeknek banális műveltség szemlélete feledés vizéből kell inniuk, mielőtt a földre mennének, hogy végigéljék a számukra rendelt sorsot - annyi szükséges és elegendő, hogy az iskolának sikerüljön meggyőznie az egyéneket arról, hogy ők maguk választották vagy küzdötték ki azt a sorsot, amit a társadalmi szükségszerűség jó előre kijelölt számukra.

És a banális műveltség nézete mindenki,

Ma, amikor az iskola a természettől adott "kiválasztottság" és a velünk született "ízlés" ideológiájával igazolja banális műveltség szemlélete társadalmi és iskolai hierarchiák mindig azonos körpályát befutó újratermelését, ezt síró látás teszi, mint a politikai vallások, amelyeknek legállandóbb funkciója Max Weber megállapítása szerint hajdan az volt, hogy ellássa az uralkodó osztályokat kedvezményezettségük vallástanával; sikeresebben, mint a túlvilági megváltástanok, amelyek a társadalmi rend fenntartásához e rendnek a halál után bekövetkező fenekestül való felforgatásának ígéretével járulnak hozzá; sikeresebben még az olyan típusú tanoknál is, mint a karma, amelyben pedig Max Weber a társadalmi vallástanok remekét látta, mivel ez az egyénnek a kasztrendszerben elfoglalt társadalmi minőségét a lélekvándorlási ciklusban betöltött vallási minősítésével igazolta.

Így az oktatási rendszer legrejtettebb és legsajátosabb funkciója az, hogy objektív funkcióját, vagyis az osztályviszonyok szerkezetéhez való kapcsolatainak objektív valóságát elpalástolja. Melyek a jelentkezők azon jegyei, amelyeket jogunkban áll figyelembe venni?

Azok között a tényezők között, amelyeket természetszerűleg hajlamosak lennénk figyelembe venni, olyanok szerepelnek, mint a nem, a származás, az iskolában töltött idő, a külső megjelenés és testalkat, a beszédmodor, a szülők társadalmi-gazdasági státusa, a jelentkező által utoljára látogatott iskola presztizse De még ha kimutatható lenne is az, hogy a társadalmi hierarchia alján levő szülők gyermekeinek egyetemi tanulmányi esélyei feltételezhetően rosszabbak, a közvetlenül és nyíltan ezek ellen a jelentkezők ellen irányuló kiválasztási politika elfogadhatatlan lenne.

Ha ugyanis olcsóbban és gyorsabban akarnánk megvalósítani azt, amit a rendszer végül úgyis megvalósít, felszínre hoznánk - a banális műveltség nézete ezzel megsemmisítenénk - egy olyan funkciót, amely csak addig működhet, amíg rejtett marad.