Hová menjen tanulni a látássérültekkel

Kapcsolat Hogyan lehet feldolgozni, ha elvész a szemünk világa? A kiállításnak fontos szereplője az idegenvezető, aki vakként vagy látássérültként segít boldogulni ebben a számunkra idegen helyzetben. Németh Mihály a képen is egy ilyen idegenvezető, és megismerve a történetét, arra jutottunk, hogy megosztjuk itt egy interjú formájában, mert mindenkinek tanulságokkal járhat a beszélgetésünk. Misinek általános iskolában jelentkeztek az első gondok a szemével, és már felnőtt, családos ember volt, mikor azzal kellett szembesülnie, hogy gyakorlatilag elvesztette a látását.

Az elején még nem voltak biztosak az orvosok a diagnózisban, idővel kiderült, hogy a romlást egy szokatlan lefolyású retinitis pigmentosa nevű örökletes betegség okozta. Ennél a betegségnél először a látásélesség romlik, majd elkezd a látótér Milovanov látomása, mígnem a beteg gyakorlatilag megvakul.

A folyamat gyakran évtizedek alatt zajlik le, és érzelmileg is nagyon megterhelő. Sajnos jelen tudásunk szerint a betegség gyógyíthatatlan, milyen gyógyszerekkel javíthatja a látást nagyon fontos a felismerése, mert lassítani lehet.

Sikeres feliratkozás! Köszönjük!

Misinek sem volt könnyű megélnie ezt a folyamatot, de mára mégis sokan felnéznek rá, mert egy optimista, vicces, sztorizgató ember tudott maradni, ilyen történések után is. Mikor jelentkezett az első gond a szemeddel? Amikor nálam jelentkezett, második osztálynak a második félévében jártunk, ha jól emlékszem.

Az első jel az volt, hogy jobban belehajoltam a könyvbe. A többi gyerek 35 centiről olvasott, én pedig centiről. Elhomályosodott előtted? Úgy képzeld el, amit te láttál méterről, azt én 30 méterről. Ezzel a látásmaradvánnyal indultam az életnek — körülbelül a harmadával, mint ahogy kellett volna — és ez a harmad mehetett le idővel erre a szintre, aminél most vagyok.

Olvastam, írtam, mindent csináltam, amit más gyerek. Ugyanúgy pingpongoztunk, fociztunk, kézilabdáztunk.

Amúgy nem is tudnál játszani a pályán, ha nem tudod, hogy ellenségnek dobod-e a labdát kézilabdában, vagy nem látod a pingponglabdát. Egy olyan látásmaradvánnyal indultam, amit nem lehetett észrevenni hamarabb. Esztétikai szempontból nem látszott semmi sem az én szememen, sem a húgomén, akivel szintén ugyanez történt. Minden tiszta, minden szép volt, mikor megvizsgáltak. Ezért gondolták is eleinte a kiskőrösi orvosok, hogy ezek a gyerekek jól látnak, olyan nincs, hogy nem.

Ők nem látnak semmit, hiába néznek bele réslámpával. Gyönyörű szép, minden tiszta, de akkor hogyhogy nem lát. Egyszerűen nem értették.

„Megbántam a diplomámat”

Komolyabb gépek jöttek, már Baján meg Szegeden. Az orvosok beosztása is egyre magasabb lett. Ők már gyanakodtak, speciálisabban keresték, mi okozhatja hogy nem lát a gyerek.

Úgy képzeld el, mint a fényképezőknél. Minél nagyobb a megapixel, annál jobb a kép, a felbontás.

Nálunk a retinán, ahogy halnak el ezek a pixelek, ezek a sejtek, annál kevésbé jó a felbontás. Felkerültünk Szegedre és ott diagnosztizálták a retinitis pigmentosát RP-t. Egy darabig gondolkodtak a makularegenerációban is, de aztán elvetették. Annak ellenére, hogy igen furcsa lezajlása volt ez az RP-nek: A mi esetünkben a középső rész az éles látás ment el, és onnan terjedt kifelé a köd, a homály.

Mesélted, hogy felnőtt korodra vált teljessé a látásvesztés.

Mi történt addig? Akkor még felültem a Simsonra, a Rometre, a biciklire. Nem okozott ez a látásromlás nagy életminőség csökkenést. Autót azért nem vezettem, de nem volt vele olyan nagy probléma. Amikor már a kevésből megy el akár egy kevés is, az sok. Amikor már nem látsz előbb 2 méterre, majd 1 méterre egy arcot, ott kezdődnek a problémák. Akkor már nem ismered fel az embereket, nem tudsz úgy kommunikálni. Vagy mondjuk bemész egy kevéssé megvilágított étterembe a napról.

IRATKOZZON FEL az MVGYOSZ HÍRLEVELÉRE

Egészséges szemmel párat pislantasz, néhány másodperc és rendesen látsz. Nálam már nem így működött, kellett hozzá akár egy perc is. Képzeld el, hogy ott állsz és semmit nem tudsz.

Ki, hol, merre, nő, férfi, fiatal, öreg? Ebből rengeteg ciki helyzet született. Az ember elkezdi ilyenkor ezeket a nyilvános helyeket kerülni. Ekkorra gondolom már elvégezted az iskoláidat.

Milyen családi helyzetben ért a dolog? Amikor a folyamat felgyorsult, családos ember voltam. Azzal is szembesültem, hogy a munkámat sem folytathatom, el kellett indítani a leszázalékolásomat és így tovább. Hogy élted ezt meg? Lezártam körülöttem a kapukat, sorompókat. Nem akartam azt, hogy lássák az én kínlódásomat, csúnya szóval nyomoromat.

Úgy képzeld el, hogy van egy közösség, ahol nagyjából ugyanolyan vagy, mint a többi ember. Már nem mész dolgozni, már nem mész sportolni. Már nem intesz a kocsikra, hiába villantanak rád. Nem intesz vissza, és ők nem tudják mire vélni. Utána nem is köszönnek, biztos nagyképű vagy, amiért nem köszönsz, hiszen intettek. Ma már tudom, hogy nem azt az utat követtem, hová menjen tanulni a látássérültekkel kellett volna.

Ez tipikusan egy gyászidőszak volt. Saját sebeimnek a nyalogatása. Nagyon kevés ember az, akivel ha ez történik, akkor másnap vagy mondjuk fél év múlva már éli életét.

Talán azokkal történhet ilyen, akik egyik pillanatról a másikra vakulnak meg.

Persze nem azt mondom, hogy az jobb — hiszen nem tudhatom, mert én máshogy vakultam meg. Én előre tudtam, hogy meg hová menjen tanulni a látássérültekkel vakulni és minden napot ezzel a tudattal éltem. Várhattam, hogy mikor fogok még kevesebbet látni.

Ha az embertől megkérdezik, szeretné-e tudni a halálának az időpontját, arra jellemzően az a válasz, hogy nem, mert akkor azt várná. Ebben az volt a borzasztó, hogy tudtam mi fog történni, csak ez a folyamat el volt nyújtva. Egy ismerősöm úgy vakult meg, hogy lefeküdt, másik nap felkelt vakon. Ott nem volt pardon, teljesen vak lett, meg kellett fogni a fehér botot, egyből kezdeni a rehabilitációt. Hátrafelé néztem, nem előre. Volt egy hová menjen tanulni a látássérültekkel pont, amikor azt érezted, hogy oké, mostmár ez van, valamit kezdeni kell vele?

Megfogalmazódott benned olyan, hogy ez így nem lesz jó, váltanom kell? Az lökött tovább, amikor a látásom már elért egy olyan romlásszintet, amit már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Minél hamarabb kitalálod, hogy és mint, annál jobb. Elváltam, talán ez volt az első nagyobb lökés afelé, hogy így ne tovább.

Szokás azt mondani, hogy a vakvezető kutya a gazdája szemévé válik, de ahogy az Farkas Darinkával készült beszélgetésünkből kiderül, ennél jóval többről van szó. Ez a speciális helyzet olyan kötődést alakít ki gazdi és kutya között, ami mindkettőjük életére csodálatos hatással van. A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola kiképzője, Farkas Darinka mesélt nekünk a kölyöknevelők feladatáról, a látássérült gazdik és kutyájuk kapcsolatáról, és az ő saját személyes történetéről, élményeiről is. Farkas Darinka A kérdés, amit mindenképpen szeretnék feltenni neked, az az, hogy hogyan lesz az emberből vakvezetőkutya-kiképző?

Korábban azért az sokat segített, hogy mondjuk asszonypajtás elment a boltba biciklivel. Vagy ha valamit nem láttam, akkor segített ő vagy a gyerekek.

A gyerekek az édesanyjukkal maradtak, így én egyedül maradtam.

Hűvös és szeles, de napsütéses lesz a hétvége Szombaton csupán kevés fátyolfelhő szűrheti a napsütést, csapadék nem lesz. Az északkeleti, északi szelet nagy területen erős lökések kísérik, késő délutántól fokozatosan mérséklődik a légmozgás. A legmagasabb nappali hőmérséklet -1 és 3 fok között valószínű. Késő estére -5, -2 fokra hűl le a levegő — írta előrejelzésében az Országos Meteorológiai Szolgálat.

Hogyan boldogultál? Vagy hogyan mosogatsz.

Mindenre nagyjából rá kellett jönni. Ami nagy fordulópontot jelentett, az egy rádióműsor, amibe véletlenül botlottam és az elemi rehabilitációról volt szó benne. Meglepődtem, hová menjen tanulni a látássérültekkel jé, van ilyen, hogy a felnőttként megvakultakkal foglalkoznak Pesten hová menjen tanulni a látássérültekkel három hónapos bentlakásos rehabon?

Ez aztán megragadta a figyelmemet. Még egy dolog történt, ami végkép megpecsételte hogy ne hátra, hanem mostmár előre nézzek.

Szintén a rádióban hallottam, mikor két született vak lánnyal beszélgettek. Ismerősöket, barátokat kerestek, akikkel szerettek volna túrázni, kirándulni menni. Az egyiknek megtetszett a hangja, a stílusa és felhívtam. Beszélgettünk és ebből végül egy barátság alakult ki. Ő kezdett kicsit oltani.

Ő hiteles, mert ugye ő nem lát. Majd a lányod, a fiad, a barátaid kísérgetnek ide-oda.

A program célcsoportja

Nem képzeled, hogy erre ők ráérnek és lesz kapacitásuk. Egy darabig ok, vagy ha nagyon muszáj. Miért nem akarsz felnőtt emberként élni, önállóan?