Életképes típusú világkép, Életképes típusú világkép

Rátai János

Élete[ szerkesztés ] Rátai Dénes wda Nemzeti Színház nyugalmazott rendezője és Erdélyi Olga háztartásbeli nyolcadik, utolsó gyermekeként született Kecskeméten. Gyermekkorát az Izsák és Soltszentimre közti tanyavilágban, a háború utáni lágymányosi grundokon, a külső hetedik kerületi Csikágó utcáin töltötte.

Tizennégy éves korában már dolgozott, lovászgyerekként a Lósport Vállalatnál volt ügetőhajtó. Lótenyésztő szakmunkás és érettségi bizonyítványa mellé újságíró, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar nyelv- és irodalomtanári diplomát szerzett ben.

Riporter volt a Pesti Turf című lóversenyszaklapnál, majd ban a Rádió- és Televízióújság munkatársa lett. Életképes típusú világkép és televíziós munkáját többször nívódíjjal, fesztiváldíjjal jutalmazták. Költőként A Kannibalizmus kultúrtörténete c. Eddig három kötete jelent meg.

Salát Gergely: Női szerepek a konfuciánus világképben

Polifonikus világképe[ szerkesztés ] Fastruktúrára leegyszerűsítve, vezérmotívumainak mindegyike külön-külön is egy-egy önálló életmű alaptézisét képezhetné, Rátai felfogása szerint azonban a világ hálózatok hálózataiként felfogható sokdimenziós összefüggésrendszerben működik, és ez a komplex látásmód jut kifejezésre műveinek életképes típusú világkép is, az egymást kiegészítő műfajok és szólamok asszociációs szövedékeként, három kötetbe sűrítve.

A változó egyes részleteiben sokszor változatlan formában visszatérő leitmoivok szabad megfogalmazásban és tetszőleges sorrendben, hiszen valamennyi azonos értékű és jelentőségű : Az almafa törvénye — A többgenerációs fészekalj életképes típusú világkép — Kiűzetés az evolúcióból — Állati múltunk torzult öröksége — Bódulatkeltő kannibál isteneink — A monoteizmus paradoxonja — A tudomány paradoxonja — Kultúra vs civilizáció — Homo sapiens spiritualis — Homo sapiens humanus — Anyagba zárt páracseppjei a végtelen óceánnak.

Rátai meggyőződése: a kultúra és a civilizáció egymásba fonódó kettős spiráljának kényszerítő és egyben inspiráló hatására életképes típusú világkép kikerülünk az evolúció gyámsága és önkénye alól, terepet készítve a Homo sapiens humanus születésre váró, globális problémáink globális megoldására alkalmas valódi demokráciájának, melyben a maga helyén mindenki egyaránt kompetens, mindenki választó és kiválasztott.

Ám szigorú intelme: a képzelt piramis csúcsára felkapaszkodott, spirituális hagyatékából önmaga által kiforgatott, kiüresített Homo sapiens sapiens sohasem fog valódi demokráciát teremteni, arra csak a Homo sapiens humanus lehet képes.

Jelenlegi hely

Az almafa törvénye[ szerkesztés ] Rátai János saját életképes típusú világkép világképének alaptézisét abból az axiómából bontja ki, hogy az élet él és élni akar, ami meggyőződése szerint az univerzum létrejöttének spirituális ősokaként is felfogható. Szerinte ez az axióma az élővilágban a replikációaz önmásolás parancsa által jut kifejezésre, mégpedig valamennyi élőlényre kiterjedő hatállyal: világra hozni a következő generációt és gondoskodni a fejlődéséről, amíg az önfenntartásra képessé nem válik.

A többi szélgörcs, ahrem nyammogás.

Adj életet és életednek véred, hadd szívja el, míg el nem szívja más. Igen, tudom, a végcél még homályos, ha van egyáltalán, és ismerem az összes fontos fontolást és kételyt, hogy hol, meg hogy, meg honnan merre tartunk, mettől meddig, mért és miért nem, de mind e műkín zigóta korom óta törpe hangyányit sem érdekel, míg élet van, az esély végtelen.

mi köze a rövidlátáshoz

A többgenerációs fészekalj problematikája[ szerkesztés ] Rátai János nevéhez fűződő, első ízben ban publikált felismerés: [2] a földkerekségen mi vagyunk az egyetlen méhlepényes emlős faj, amely világra hozza a következő generációt, mielőtt életképes típusú világkép anya az előzőt leválasztotta volna magáról. Az eredmény: felfoghatatlanul bonyolult, az ösztönöket és az állati eredetű képi gondolkodást egyre tágabb körben és egyre mélyebbre visszaszorító, a kultúra és a civilizáció külső-belső kényszerével létrehozott, de a fogalmi tudat által csak részben kontrollált, örökösen változó, ambivalens mentális és szociális viszonyrendszer, amely viszont meghatározza kölcsönhatásban álló civilizációnkat és kultúránkat.

Működési rendjének elsajátításához minden korábbit megatrendekkel meghaladó intellektuális képességekre, következésképpen életképes típusú világkép megfelelő agyméretre és tanulási időre van szükségünk. Ezért aztán, mert a szülő nő medencéje nem tágulhat a végtelenségig, az állatvilág utódaihoz képest nagyon gyámoltalan, életképes típusú világkép, különösen komplex közösségi ellátásra szoruló koraszülöttként kell a világra jönnünk, [3] hogy már az anyaméhben rohamos növekedésnek induló koponyánk még idejében átjuthasson a természet által behatárolt szülőjáraton.

Ez a biológiai sajátosság már önmagában is elegendő determináns lehetne ahhoz, hogy külön útra kényszerítse az emberi faj evolúcióját, miközben a következmények ezer felé szerteágazóak. Kiűzetés az evolúcióból[ szerkesztés ] Az egyszerre többet szülő állatok származékai közül adott esetben minden külön védelem nélkül elpusztulhat, többnyire el is pusztul az élhetetlen.

a látás előnyei és hátrányai

Mivel az anya egy fészekalj valamennyi ivadékával egyként azonosul, nem tud különbséget tenni közöttük egyik javára sem. Ha viszont egy fajon belül úgy alakulnak a körülmények, hogy valamelyik ivadék nem azért végezhet a gyámoltalanabbal, mert az kevésbé életképes, hanem csak mert fiatalabb, és így természetszerűleg gyengébb, ez semmiképpen nem hangolódhat össze a természetes szelekció darwini farkastörvényével. Állati múltunkban — akár a többi állat — csupán aktuális ingerként tapasztaltuk meg külső környezetünket, nem alakult még ki bennünk az elvonatkoztatás képessége, nem létezett bennünk az én és nem-én, ösztön és tudat kettőssége, nem vált külön a világ szubjektív és objektív valóságra.

Képessé kellett életképes típusú világkép egy új parancs, a tabu felismerésére és tudatosítására magában és az ivadékaiban, képessé kellett válnia szubjektív és objektív valóság különválasztására, képessé kellett válnia ösztönökön túli törvények felfogására és továbbadására, képessé kellett válnia állati létét, állati örökségét emberi létté, emberi kultúrává váltani.

Account Options

Képessé kellett válnia fogalmi úton, a kialakuló második jelzőrendszerben továbbadni a törvényt: testvér tabu. A törvény immár maga az anya, neki kell lennie, mert az addigi törvény tehetetlenül tűrné gyermekei kétségtelen kimenetelű élet-halál küzdelmeit, míg ki nem pusztul a faj.

gyakorlatok látás hyperopia videó

Állati múltunk torzult öröksége[ szerkesztés ] Rátai arra következtet, hogy a többgenerációs fészekalj megkerülhetetlen utódnevelési innovációja folytán megsokasodott szaporulat miatt a mozgásukban erősen korlátozottá vált anyák többé már nem lehettek a táplálékszerzésben önellátók. Ugyanakkor életképes típusú világkép kiszolgáltatott nőstény fészekalját egyetlen domináns hím képtelen lett volna egymaga fenntartani.

A faj fennmaradásának érdekében az alfahím legyőzött, alárendelt riválisainak is fajfenntartó szerephez kellett és kell ma is jutniuk. Feloldhatatlan ellentmondás. Ha életképes típusú világkép az évmilliókon át örökített genetikai program, ha agyunk egyszer csak olyan mutatványokra kényszerül, hogy meg kell kettőznie a valóságot, ketté kell hasítania énre és nem-énre, szubjektívre és objektívre, a konkrét jelenben látnia kell a virtuális jövőt, potenciális ellensége fiában fia potenciális ellenségét, miközben a legyőzött ellenfelet nem űzheti el, indulatait elfojtva be kell fogadnia csapattársként, a vicsorgó vesztesnek pedig fel kell ismernie rettegve éleslátású emberek legyőzőjében önmaga erejét, mint a kollektív túlélés esélyét, s mindezt az éhen pusztulás, a kardfogú tigris és az ellenséges hordák mindig, mindenütt leselkedő rémének szívbénító szorongatásában, beláthatatlan kimenetelű feszültségek életképes típusú világkép.

Holott a csapatszellem erejére és egységére ilyen körülmények között nagyobb szüksége van, mint bármikor korábban. Vadászni mindenáron kell, mert az egyre csak növekvő agy fehérjét zabáló Molochhá válik. És a zsákmányt meg kell tartani, meg kell védeni. Mindentől, mindenkitől, örökös riadókészültségben. Akár frusztrált alattvalói megalkuvással, alattvalói önfeladással, betagozódással is. Akár az alfaönérzet kényszerű elfojtásával is.

Hogy aztán majd alfa, béta, gamma és delta, valamennyi fajfenntartó, vagy csak tesztoszteronban és adrenalinban tobzódó hím ott tombolja ki a stresszt magából, ahol a frusztrált fensőbbség az erejét megtorlás nélkül fitogtathatja. Akár legközelebbi hozzátartozói között is.

Világkép - Világfa ismertető oldala

Ez prehumán múltunk sosem múló örökségének torzult, sötét oldala. Bódulatkeltő kannibál isteneink[ szerkesztés ] Rátai szerint a többgenerációs fészekalj kialakulásának további következménye: a palacknyak hatás elmélete szerint korábban kihalással veszélyeztetett fajunk gyors túlszaporodásához, a kirajzások számának ugrásszerű megnövekedéséhez is vezetett.

Etológiai megfigyelések igazolják, hogy kirajzás, elszakadás után a vérrokonok ádázabb, bestiálisabb ellenségekké válhatnak, mint a távoli idegenek [5] Az aktuális ingereken messze túlmutató jövőkép alkotásának és elvonatkoztatásának képessége nálunk a gyűlöletben is meghatározó szerepet kapott.

A hős képzete, a hős ős képzete, a bajban megsegítő isteni hős ős képzete a metaforáló emberi agyban [7] együtt születik, s a bennünk túltermelődő endokannabinoidok keltette bódulatban egybemosódik a táplálékszerzés és fajfenntartás ösztönein messze túlmutató vérszomj és életképes típusú világkép aberrált démoni kényszerképzetével.

Első antropomorf isteneink nem csupán ember formájúak, hanem a mitologizáló kollektív emlékezés által emberfelettivé nőtt, de eredetileg valóságos emberősök, az ellenséget totálisan megsemmisítő, testestül-lelkestül magukévá tevő győzedelmes kannibálok voltak.

Navigációs menü

A hérosz, aki bír a rettegett ellenséggel, akinek már a szelleme is győzelmet hoz, mintául szolgál a közösség számára, amely maga fölé emeli, hogy még nagyobbnak láthassa, és még többet kaphasson tőle, mert így van szüksége rá.

És ezért képes is, hajlandó is egyre többet áldozni neki. Csak idő kérdése, hogy majdan a fáraói, királyi, császári, pápai hatalomra szert tett látás funkció táblázat hímek mikor fognak már életükben isteni rangot és előjogokat kikövetelni, beleélve életképes típusú világkép abba a bódulatkeltő mitológiába, amelybe beleszülettek, és hatalmukat kihasználva a maguk javára minden lehetséges és lehetetlen eszközzel tovább formálva azt.

A monoteizmus paradoxonja [ szerkesztés ] Életképes típusú világkép polifonikus világképe szerint valódi monoteizmus nem létezik, semmiből nem következik. Az csupán belemagyarázás a Szentírás szövegébe, a hatalomkoncentráció elszabadult szörnyszülöttje, [8] amely lényegileg azonosítható a kizárólagosság, a kirekesztés morálisan abszurd fogalmával.

Legszélsőségesebb megnyilvánulása a katolicizmusamely végsőkig kiszolgáltatott híveiben a megszentelő kegyelem elvesztése, az örök halál, a kárhozat [9] rémével keltett poszttraumatikus stressz szindróma pszichózisára épített endokannabinoid drogfüggőség totális elmélyítése révén tartja fenn maffia jellegű piramishálózatát és befolyását.

Rátai a Homo sapiens humanus és a Homo sapiens spirituális nevében bátorságra biztat: Valódi humanistát nem hagyhat érintetlenül az a felismerés, hogy a saját népét a pozitív diszkriminációa megkülönböztetett isteni bánásmód ígéretével fanatizáló Mózes irgalmatlan hadiparancsai [10] előtt a földkerekségen nem létezett vallásháború, [11] s hasonlóképpen, valódi humanistát nem hagyhat érintetlenül az a felismerés, hogy az elkötelezetten monoteista Darwin piramiselvű szelekciós teóriája előtt a földkerekségen nem létezett fajüldözés.

Rátai levezetésében ha egy világkép — akár vallásos, akár tudományos — piramiselvű, akkor az a világkép következésszerűen hierarchikus, tehát antidemokratikus. Ha egy világkép antidemokratikus, akkor az a világkép következésszerűen kirekesztő, tehát antihumánus. A monoteizmussal az a legnagyobb baja, hogy meggyőződése szerint azt nem lehet túlhaladni, csak megtagadni. Nincs meg benne a valódi fejlődés lehetősége. Hosszú távon sem életképes típusú világkép kompetensséellenkezőleg: saját dolgainkban eredendően és véglegesen inkompetenciára, illetéktelenségre kárhoztat.

trataka látvány

Rátai hitvallásában monoteizmus és változás, monoteizmus és fejlődés, monoteizmus és demokrácia kibékíthetetlen ellentmondásai egymásnak. Csupán a monoteizmus látszata képes valamelyest megférni a demokrácia látszatával. Rátai, önmagát a totalitás örökkévaló óceánjának páracseppjeként meghatározó, a Homo sapiens sapiens tartalmatlan fogalmával szembeállított Homo életképes típusú világkép humanus szellemiségének elkötelezett szabadgondolkodóként, a totális együvé tartozás nevében elutasít minden olyan tanítást, amely az individuumnak bármikor, bármiért bármiféle kivételezett, előrehozott külön elbánást: nirvánátparadicsomot, [12] mennyországotfelhő csücskén elkülönített VIP státuszt ígér.

Én nem lehetek kiválasztott. Az abszurdum, hogy erősebb kutya fajfenntart, egyébként pedig te csak légy jó mindhalálig.

Tartalomjegyzék

A skizofrén monoteizmus mentális életképes típusú világkép fogant, felszenteletlen szelekcióelmélet és az álszent teológia érdekházasságából született újkori fajhibrid demokráciák morális hátországa feneketlen ingovány. Ahogy Rátai fogalmaz: Büntetlenül nem lehet keveset akarni, és az élet élni akar. Akkor is, ha az ember már domesztikálta önmagát. Ha valamely kultúrában tartósan és tendenciózusan csappan a gyermekáldás bősége, akkor egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy a létfontosságú feltételek közül valamiben az a kultúra, akár öntudatlanul is, súlyos hiányokat szenved.

Analógiaként l. Liebig hordója. Az a kultúra, amely nem képes, vagy bármi okból nem akarja felismerni a hiánybetegségeinek hátterében húzó rejtett összefüggések rendszerét, pusztulásra ítéli önmagát.

De az is igaz — ismeri el Rátai —, hogy az almafának nincs szabad akarata, nincs személyiségenincsenek személyhez fűződő jogai társadalmi szerepének betöltéséhez. Ha tehát feltesszük a kérdést: mi, emberek, hogyan váltjuk valóra az almafa törvényének nekünk címzett végrehajtási utasítását, akkor Rátai szellemében a lehetséges válasz: kultúráktól és civilizációktól függően. Tehát ellentmondásosan. A globális kép szinte átláthatatlan, de annyi legalább mégis általános érvénnyel elmondható, hogy az élet alaptörvényének végrehajtási utasítása emberi társadalmakban minden körülmények között a többgenerációs fészekalj speciálisan szocializálódott emberének feladatait megosztó, javait elosztó, moralitásában egyre inkább belátó, szolidaritásfüggő életképes típusú világkép szerint érvényesül.

Vélekedhetünk erről az élményről bármiképpen, … de tényként kell elfogadnunk, akár látunk belőle valamit, akár nem, akár tudunk vele kezdeni valamit, akár nem: kognitív fajunk dolgainak alakulását mindenekelőtt a bennünk élő Homo sapiens spirituális képességei határozták meg. Ha egy kultúrában a tudományosság, művészet, gazdaság és politika — civilizációs nyomásra leválva a spiritualitásról — nem tud a spirituális szubsztanciával mint realitással kalkulálni, akkor az a kultúra hosszú ugrókötél és látvány egész bizonyosan morális életképes típusú világkép termel.

A szerző kiválóan oldja meg a feladatot, munkásságukkal nem a spiritizmust, parapszichológiát akarja bizonyítani, de joggal és éles szemmel fedezi fel munkásságuk azon elemeit, melyek a könyv témájához adalékokkal szolgálhatnak. Rátai azonban felhívja a figyelmet, hogy a fajok, alfajok névvel való elkülönítését ennél komolyabban kell venni, különösen a mi esetünkben, mert a harmadik nevünk tulajdonképpen vallomás.

a fejfájás és a látás összezsugorodik

Itt derül ki, hogy legmélyebb hitünk és tudományos meggyőződésünk szerint homályos látás keratitisszel is tartjuk magunkat valójában, mi különböztet meg bennünket a Homo nem egyébként anatómiailag már szintén életképes típusú világkép, ám csupán egyszeresen sapiens rokonnépeitől, mondjuk a neandervölgyiektől.

A rendszer- és nevezéktan tudományának jelenlegi tanúsága szerint mindössze az, hogy mi nem egyszerűen csak okosak, hanem nagyon okosak vagyunk. Filogenetikus családfánk jobbára morfológiai, anatómiai, fiziológiai összehasonlítások és genetikai elemzések mindent és mindenkit egy okra, egy ősre visszavezető hipotézise szerint az emberré válás során a lombországban élő hominidák egy csoportja valamikor valamiért leereszkedett a fákról, s egy hosszabb-rövidebb ideig tartó, sok mindenben nyomot hagyó vízparti kitérő után, már mint emberelőd, egyenes derékkal, két lábon kezdett járni.

Ezzel létre hozta az emberi Homo nemet, aztán már elég okosan rájött, hogy felszabadult kezét szerszámok, eszközök készítésére, munkavégzésre használhatja Homo habilisa közösen végzett munka pedig a vele életképes típusú világkép járó fogalmi gondolkodás és nyelvhasználat kialakulásával kitaposta számunkra az állatvilágból való végleges kiemelkedés útját a Homo sapiens-szakaszon át.

Ám ha mégis valamennyi meghatározó jellegünket egyetlen ragadványnévbe kellene sűrítenünk, akkor Rátai szellemében, igazi keresztszüleink: öntudatunk, önismeretünk, önbecsülésünk sugallatát követve, tagadhatatlan rossz hírünk ellenére, csakis a Homo sapiens humanus törzskönyvi megjelölést volna szabad magunkra nézve elfogadnunk. Egyelőre még ott tartunk, hogy a Homo sapiens humanusnak nincs konszenzussal elfogadott világképe, a Homo sapiens humanus megismerésében és megismertetésében a modern tudománynak irdatlan a restanciája és vele együtt a felelőssége.

Akkor is, ha fáj a kőnek, hogy vésik és faragják. A lehető legtöbbet, közös projektünk közös hasznosítására. Bóklászunk, bámészkodunk, csatázunk, csatangolunk, találkozunk, ismerkedünk, elválunk, ki-ki a maga módján, a maga képességei, lehetőségei, sorsa szerint.

Van, aki lemarad, van, aki türelmetlenül előrelohol, nincs különösebb jelentősége. Jelentősége annak van, hogy legbelül mivé válunk a számunkra a látásjavulás esetei téren, a számunkra megadatott idő alatt.

Jelentősége annak van, hogy végül is életképes típusú világkép viszünk magunkkal odaát. A találkozó ott van, a folyó túlsó oldalán. Ott megvárjuk egymást. Onnan már csak együtt indulhatunk tovább, hívők és hitetlenek, érzők és érzéketlenek, balgák és bölcsek, tudósok és tudatlanok, valamennyien, hiánytalanul.